A tanulmányt a Translated készítette, hogy iránymutatást nyújtson az üzleti ügyfeleknek a nemzetközi terjeszkedési projektek során a piacok és nyelvek kiválasztásában, és hogy segítsen nekik befektetésük lehető legjobb megtérülésének (ROI) elérésében.
A T-Indexet azért fejlesztettük ki, hogy segítsen a nemzetközileg terjeszkedni kívánó vállalatoknak a célpiacaik kiválasztásában és a leginkább megfelelő célnyelvek megtalálásában, amikor lefordítják a webhelyeiket.
Hogyan kell értelmezni a tanulmányt?
A T-Indexet azért fejlesztettük ki, hogy segítsen a nemzetközileg terjeszkedni kívánó vállalatoknak a célpiacaik kiválasztásában és a leginkább megfelelő célnyelvek megtalálásában, amikor lefordítják a webhelyeiket.
Vegyünk egy példát.
Egy egyesült királyságbeli, télisport-cikkeket értékesítő cég le szeretné fordítani az angol nyelvű webhelyét egy másik európai nyelvre, hogy új vásárlókat érjen el az online csatornákon keresztül. Miután elvégeznek egy piackutatást, a cég marketingmenedzsere arra a következtetésre jut, hogy termékeik nagy valószínűséggel lennének sikeresek Németországban, Svédországban és Norvégiában. A T-Index alapján gyorsan világossá válik, hogy Németország kínálja a legnagyobb értékesítési potenciált a maga 4,7 százalékos piaci részesedésével, figyelembe véve a 73 825 582 internethasználót és a fejenkénti 24 003 USD évi átlagos költést. A T-Index ezért döntő tényezőként szolgált abban, hogy a webhely új nyelveként a németet választották.
Feltevések és módszertan
A T-Index nevű eszköz célja, hogy támogassa a döntéshozatalban azokat a cégeket, amelyek lokalizálni szeretnék a webhelyeiket, és választaniuk kell a piacok és nyelvek között.Áttekintést nyújt az egyes országok online értékesítési potenciáljáról.
A 2018-as T-Index a Világbank adatbázisának legfrissebb statisztikai adatait használja, azaz a 2016. évi adatokat.
A T-index értékét úgy számítjuk ki, hogy megszorozzuk az összes internethasználó számát az egy főre eső becsült éves költéssel.
Az internetezők egy főre eső éves kiadásainak becsléséhez a Világbank HFCE (háztartások végső fogyasztási kiadásai) mutatóját használtuk amerikai dollárban kifejezve az aktuális árfolyamon. A HFCE az egy országban a háztartások által vásárolt áruk és szolgáltatások piaci értéke. A T-Index korábbi verzióinak 2016 előtti számítási módszere a HFCE helyett a GDP-n alapult. 2016-ban megváltoztattuk a számítási módszert, hogy reálisabb áttekintést kapjunk az egyes országok internetezőinek valódi költési potenciáljáról. A számítási módszerünk részleteit az alábbiakban találhatja meg.
Az egyes országokat a helyi lakosság által a weben böngészéshez és vásárláshoz leggyakrabban használt nyelv szerint soroltuk be. A statisztikai jelentőség szempontjából csak akkor vettünk figyelembe több együttesen használt nyelvet egy országon belül, ha az ország T-Indexe meghaladta a 0,1%t. Az utóbbi esetben csak a népesség több mint 15%-ánál naponta online használt nyelveket vettük figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amikor a szóban forgó kisebbségi nyelvek (amelyeket a népesség kevesebb mint 15%-a használ online) egyúttal hivatalos nemzeti nyelvek is. Például Svájcot, amelynek T-indexe 0,90%, három különböző nyelvű piac szempontjából értékeltük: német, francia és olasz. A svájciak mindhárom nyelvet naponta használják az interneten való böngészéshez és vásárláshoz. Míg a francia és a német nyelvet a népesség több mint 15%-a használja, az olaszt az ország internetezőinek mindössze 7%-a. Az olasz azonban Svájc elismert hivatalos nyelve, ezért számít bele a T-Indexbe.
A T-Index-tanulmány csak az internetes böngészéshez használt nyelveket tartalmazza. Jelenleg számos nyelvet alig használnak az interneten, néhányat pedig egyáltalán nem. Sok országban a lakosság többsége által naponta beszélt nyelv nem található meg online, ilyen például Ruandában a kinyarwanda. Ennek oka gyakran az alacsony internetpenetráció, ami megakadályozza, hogy a helyiek hozzáférjenek az internethez, és anyanyelvi tartalmakat hozzanak létre. Ruandában az internethez hozzáférő lakosság 18%-a angol nyelvű tartalmakat böngész, mivel kevés, illetve nem is létezik a ruandaiak által és számára készült tartalom a saját nemzeti nyelvükön. Ezért a T-Index Ruandát az angol nyelvű piachoz számítja.
A nemzetközi változatokkal rendelkező nyelvek össze vannak csoportosítva.Például a brit és amerikai angol egyaránt az angol nyelv alá tartozik.
A nem független területeket (pl. Puerto Rico) a kormányzó állam alapján értékeltük, feltéve, hogy ugyanazt a nyelvet használják.Ha a nyelvük eltér, mint például Puerto Rico és az Egyesült Államok esetében, akkor külön szerepelnek a nyelv alapján, amelyhez tartoznak.
A T-Index-tanulmány nem terjed ki minden országra. A tanulmány azokat az országokat tartalmazza, amelyekre vonatkozóan fellelhetők voltak az internethasználók számára vonatkozó adatok. Ezen adatok nélkül az értékelés lehetetlen lett volna.
Számítási módszer
Először információkat gyűjtöttünk az egyes országok összes internethasználójáról, a háztartások végső fogyasztási kiadásairól (HFCE) és a teljes népességről, amiből meghatároztuk mind az internetpenetrációt*, mind az egy főre jutó HFCE-t. Ezután elemeztük az egyes országok internetpenetrációs mutatóját és jövedelemmegoszlását, hogy meghatározzuk az internethasználók által elméletileg elköltött HFCE arányát. Végül annak érdekében, hogy megkapjuk az „internethasználók egy főre jutó HFCE-jét”, vagyis a becsült éves kiadásaikat, a következő számítást végeztük: (az ország teljes népessége x az ország egy főre eső HFCE-je x az internethasználók által elméletileg elköltött HFCE százalékos értéke) / az internethasználók száma.
Azokban az országokban, ahol a jövedelemeloszlási adatok nem álltak rendelkezésre, kiszámoltuk az összes ország átlagos jövedelemeloszlását, és ezt a becslést használtuk.
Az internethasználók által elméletileg elköltött HFCE arányának meghatározásához feltételeztük, hogy az egyes országok internetezői az ország lakosságának leggazdagabb szegmensébe tartoznak.Ennél a feltételezésnél figyelembe vettük, hogy a legtöbb országban bizonyos jövedelmi szintet el kell érni az internet-előfizetés megvásárlásához és az e-kereskedelemben való részvételhez.
*Az internetpenetrációs arány az adott országban az internethasználók százalékos aránya.
Példa
Japánban az internethasználók száma 118 333 485 fő, a teljes népesség pedig 126 994 551 fő. Az internetpenetráció tehát 93,18%. 2016-ban Japánban az egy főre jutó HFCE 21 703 dollár volt. Az ország jövedelmének kvintilisek szerinti megoszlását felhasználva becslésünk szerint Japán leggazdagabb lakóinak 93,18%-ára jut a japán háztartások összes kiadásának 96,7%-a. Az „internethasználók egy főre jutó HFCE” adatát ezt követően egy egyszerű számítással kaptuk meg:
(teljes népesség x egy főre jutó HFCE x az internethasználók kiadásainak százalékos aránya) / internethasználók száma
Japánra alkalmazva: (126 994 551 x 21 703 x 96,7%) / 118 333 485
A japán internethasználók egy főre jutó becsült HFCE értéke tehát 22 522 USD.
A T-Indexhez megsokszoroztuk az internethasználók számát az egy internethasználóra jutó HFCE-vel. Japán esetében: 118 333 485 x 22 522 USD. Végül a százalékos értékhez minden egyes országnál elosztottuk a T-Index értékét az összes ország T-Index értékeinek összegével. Így kaptuk meg a 7,08%-os T-Indexet Japán esetében.
Források
Az internethasználók számát az egyes országokban a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) „Internethasználó egyének százalékos aránya” című jelentéséből vettük. Az ITU az ENSZ információs és kommunikációs technológiákra szakosodott ügynöksége. A statisztikák 2016-os becslések voltak. A százalékos adatokból úgy képeztünk egész számokat, hogy ennek a jelentésnek az adatait kombináltuk a Világbank által a teljes népességről készített jelentés adataival.
A háztartások végső fogyasztási kiadásaira vonatkozó adatok a Világbanktól származnak. Az adatok 2016-ban voltak naprakészek, és amerikai dollárban vannak megadva az aktuális árfolyamon. Az árfolyam-ingadozások (a nemzeti valuták értéke az amerikai dollárral szemben) befolyásolják az aktuális árfolyamon amerikai dollárban kifejezett HFCE értékeit, és következésképpen a jelenlegi és a becsült T-Index értékeket is. Azért döntöttünk úgy, hogy az aktuális árfolyamon amerikai dollárban kifejezett HFCE-értékeket használjuk az aktuális árfolyamon nemzetközi dollárban, a vásárlóerő-paritás (PPP) használatával kifejezett HFCE-értékek helyett, mert tanulmányunk a globális e-kereskedelem lehetőségeire összpontosít, amelyeket részben az országok közötti devizaárfolyam-ingadozások alapján értékelnek. Azoknál az országoknál vagy területeknél, amelyek HFCE-je nem szerepelt a fent említett világbanki jelentésben, mi becsültük meg az adatokat. A következő 39 ország HFCE-adatait becsültük meg: Andorra, Bahrein, Bosznia-Hercegovina, Comore-szigetek, Dzsibuti, Eritrea, Feröer-szigetek, Grönland, Irak, Irán, Kazahsztán, Kelet-Timor, Kiribati, Lesotho, Liechtenstein, Líbia, Maldív-szigetek, Marshall-szigetek, Mauritánia, Mikronézia, Monaco, Mianmar, Panama, Pápua Új-Guinea, Puerto Rico, Ruanda, Salamon-szigetek, San Marino, São Tomé és Príncipe, Szamoa, Szíria, Szváziföld, Tonga, Tuvalu, Türkmenisztán, Új-Zéland, Vanuatu, Venezuela, Zöld-foki-szigetek.
A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi civil szervezet hivatalos webhelyén elérhető rangsor alapján határoztuk meg, hogy az internet-hozzáférés korlátozva van-e egy adott országban.
A jövedelem kvintilisek szerinti megoszlását a Világbank Fejlesztési Kutatócsoportjának statisztikai adataiból vettük.Az adatok különböző évekre vonatkoznak (a Világbank adatai az 1992 és 2014 közötti tartományban érhetők el).